Tökmindegy

Főzöm az ebédet, és Marci ott téblábol már egy ideje a lábam alatt, de nem mondja, hogy mit szeretne. Egyszer csak eszébe jutott, és nekem szegezi a kérdést:
- Anya, kaphatok málnacukrot?
- Micsodát?
- Málnacukrot.
- Nem tudom az micsoda. - mondom neki, közben erősen gondolkodom, mire is gondolhat.
- Tudooood, olyat, ami ott van fönn!- mutat a konyhaszekrényre.- A futócukrod!
- Jaaaa, a szőlőcukromra gondolsz!!!!
- Igen, arra.

Gyümölcs-gyümölcs, hát nem tökmindegy?

Fogügyek

Úgy érzem kezd kicsúszni a blog a kezeim közül... pedig biztos lenne mit írnom, hiszen mindig történik valami, a gyerekekkel meg pláne..., de mostanában azt érzem, hogy csak rohanok egyik helyről a másikra, mindig van valami, és amikor végre van itthon egy kis szusszanásnyi időm, és megmelegedhetne a fenekem alatt szék, akkor meg mindig van más. Na de majd változik ez is, mint minden.

Mi is történt az utóbbi napokban?

Mostanában feldúsultak a fogas események.
Az iskolai fogászaton Milánnak két betömendő fogat is találtak. Egy nagyobbat, meg egy kisebbet. Csak aztán jött ez a hetekig tartó köhögős betegség, ami miatt nem tudtunk menni, és csak március közepére lett időpontunk. Betömték neki az egyiket. A nagyobbat. Szegénykém oroszlánkönnyekkel pityergett, és utána még napokig mondogatta, hogy fáj. Nem tudom, hogy normális-e, hogy egy betömött tejfog fájjon, de végül adtam neki nurofent, mert már este is sírdogált, hogy fáj a foga. A másikkal tegnap kellett volna menni, de azt végül lemondtam, mert egyrészt nem fért volna bele az időnkbe, ( bár ezt már akkor is tudtam, amikor megbeszéltünk a szerda fél5-t, és mondtam is, hogy nem lesz jó, de az asszinsztens erősködött, hogy írjuk be, és bármikor jöhet, amikor odaérünk, mert hogy ez csak egy pár perces munka. ) Másrészt meg nem akartam, hogy megint nyafogás legyen, és akkor megint az egész szünetet végigpityergi, hogy fáj a foga.
Közben viszont kiesett két tejfoga is, egy alulról, egy fölülről, és egymáshoz képest kicsit átlósan, úgyhogy most nagyon viccesen néz ki, úgy mint aki verekedett.

Tegnap végre Mátéval is eljutottunk a fogszabályzós doktorbácsihoz. Voltunk már nála régen, de akkor még azt mondta, hogy várjuk meg, hogy a két szomszéd fog is teljesen kinőjön, és akkor jöjjünk vissza. Ez a doktorbácsi maga a csoda! Annyira kedves, annyira barátságos! Tényleg öröm hozzá menni!
Két lehetőség van, vagy most bevállalja Máté a kivehető szabályzót, de annak akkor van értelme, ha napi kb. 15-16 órát a szájában van, tehát nem elég az éjszaka. Viszont ha a szájában van, akkor mindig ki kell venni, evéskor, beszédkor, ( bár idővel megszokják, és tudnak vele valamennyire beszélni), szóval eléggé macerás, meg sportolni sem lehet vele, szóval nagy kihívás, de utána kb. fél év múlva amikor kaphat ragasztott szabályzót, akkor annak már sokkal könnyebb dolga lesz, és nem kell annyi ideig hordani. Máté nagyon lelkes, és akarja ezt a cuccot. Nem is értem, hogy mitől ilyen lelkes egyébként, de örülünk neki. Mondjuk az osztályban már több gyereknek is van/volt, fiúknak és lányoknak is, szóval nem a ciki-kategória, hanem inkább menőség.
Kaptunk beutalót fogröntgenre, aztán leveszik a mintát, és ha kicsengetjük a szabályzó árát, akkor már ott is fog virítani a szájában egy szép kék kütyü. :-)
Nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ettől majd kicsit csendesebb lesz majd, mert újabban megint inkább csak a hangja nagy, semmint a szorgalma.


Marcinak eddig két foga esett ki, már ki is nőtt a helyén a két kis recéstetejű, és mozgófélben van még kettő. Eszméletlen.

Volt egyszer egy március 15.

Ott hagytam abba, hogy...magam sem tudom, hol...
Ott, hogy belengettem, hogy Marciék benne lesznek a tévében. És azóta már benne is voltak.
Itt ni: https://www.mediaklikk.hu/video/csalad-barat-2018-03-12-i-adas/ azt hiszem 39:44-től, a zöld bolygó műsorszám alatt. Egy párszor Marcika is feltűnik benne, egyszer egész közeli is van róla, a szemfülesek biztos észreveszik.

Szerdán volt a március 15-i ünnepség az iskolában, ahol Mátéék osztálya csinálta a műsort, de egy kis összekötő részben, amikor a fiúk huszárcsákót vettek, a lányok meg pártát, akkor Milán meg egy osztálytársa is szavalt egy-egy kis rövid verset, úgyhogy duplán is érintett voltam. Az ünnepség elvileg zártkörű, de félig segítőnek álcázva magam, félig fotósnak, mégis ott lehettem. Bár ha az szmk-s anyuka nem kér meg arra, hogy segítsek neki az átöltöztetésekben, és csak úgy odamegyek, szerintem akkor sem küldtek volna haza. Petőfi anyját csak nem küldik már haza??? Hát nem :-)
A műsor nagyon szuper volt, mint mindig, amikor a 4.b-sek kiállnak a közönség elé, akkor az a műsor oda van rakva, meg van csinálva, amolyan Angéla nénis maximalizmussal. egyszer az alsósok előtt adták elő, egyszer pedig a felsősök előtt, amitől kicsit tartottak, mert hát mégiscsak felsőőőősök!!! Fel is készítette őket A. néni, hogy bármi is történjen, ha beletrollkodnak, vagy nem figyelnek, vagy nevetnek, akármi, ne foglalkozzanak vele, tegyék a dolgukat, ahogy szokták. De végül nem volt semmi, a felsősöknek is nagyon tetszett, elcsíptem a lépcsőn fölfelé, ahogy mondták mély dörmögő hangon, hogy " tök jó volt ez a műsor, Petőfi meg tisztára olyan volt, mint Petőfi! Nagyon durva!" Persze agyon lettek dícsérve, jött a terembe az igazgatónéni, a helyettes, ilyen tanár, olyan tanár, és mind csak gratuláltak, a gyerekek meg joggal, csak lubickoltak az örömünnepben.
Mi meg csak ott álltunk hátul az ünnepség alatt hárman anyukák, és a végére csak úgy törölgettük a könnycseppeket, mert hát olyan szépek ezek a gyerekek így együtt, és annyira a végét járjuk már ennek az utolsó közös tanévnek, lesznek még itt nagy közös sírások, attól tartok, tanári-szülői meg diák oldalról is.

A hosszú hétvégén nem kaptunk tavaszi időjárást, sőt.. így az idén nem volt Táncsics börtöne, meg nagy séta, zuhogó esőben nem volt ehhez kedvünk. Meg fáradtak is voltunk. Meg épphogy kigyógyultunk a több hetes köhögésből. Meg, meg, meg...

Marciék a tévében

Ma délelőtt Marciéknál forgatott a Duna tévé Család barát műsorának csapata. Ott dolgozik egy anyuka, az ő révén kerültek oda.
Semmit nem tudunk, hogy mi történt, csak annyit, hogy március 12-én, hétfőn, délelőtt 11-kor lesznek benne a műsorban, a Zöld bolygó című blokk alatt. Úgyhogy kíváncsian várjuk a jövő hétfőt :-) Aki teheti nézze meg!

Marciék kiállításon

Múlt pénteken, a legvacakabb, hóeséses, latyakos, csúszós utas napon voltak Marciék Vácon, egy "Testünk a csoda" című interaktív kiállításon. Egy Manó csoportos anyuka szervezte a bulit, teljesen ingyen, busszal mindennel együtt, nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy elengedjük a gyerekeket. Aztán meg annyi, hogy meggyógyuljanak a kirándulás napjára.
Előzőleg az oviban sokat beszélgettek a testről. Vittek be könyveket, meg lerajzolták magukat, meg ilyesmi.
Délután mentek, ebéd után, és 5 körül értek haza. Marci persze nem sokat mesélt, csak hogy volt robotkar, meg célbadobás, meg még pár dolgot, de tetszett neki. Az óvónénik szerint nagyon szuper volt a kiállítás, és nagyon élvezték a gyerekek, tényleg interaktív volt, tényleg látványos, és érdekes.
Még szerencse, hogy készült pár fotó, amiből össze lehetett itthon rakni, hogy milyen jellegű is volt az egész, és a képek alapján is az jött le, hogy szuper kalandos délutánjuk volt a Borókásoknak. :-)
Néhány kép, amin Marci is rajta van. Facebookról töltöttem le, szóval olyanok, amilyenek, és jól össze is keveredtek, de a hangulat az átjön szerintem.

Marci és az izomerő:-)

A szív működése:

MArci még mindig izmozik :-)

Teljesen lenyűgözte őket :-)

Havas hétvége

Nem mondom, hogy nem szeretem nézni a szép tiszta fehér havat, a hóesést, a nagy pelyhekben hulló havat. Szívesen nézem az egyre fehéredő háztetőket is, vagy az autóból a havas hegyeket. De nekem az idén télen már nem igazán fűlött a fogam az elmúlt héthez. Nem szeretem a metsző hideget, és a márciusi hóesésben sem a klassz lehetőséget látom már, hogy hűdejó lehet menni szánkózni, hanem inkább teher már ez ilyenkor. És ha még azt is figyelembe veszem, hogy ilyenkorra a fiúk téli bakancsa már minden, csak nem vízálló, mert november óta már eléggé megkopott a fényük, és a sínadrágjuk sem olyan fess már, és akad rajta némi szakadás-varrás-újabb szakadás, hát kell a fenének ez a tavaszi hó.
De mivel alapvetően igyekszünk meglátni a felhők fölött a napot, és meglátni a jót, és az időjáráson meg végképp nem tudunk változtatni, így amikor Szentesre indultunk szombat reggel a szánkót is bevágtuk a csomitartóba.
És ha már velünk volt a szánkó, és a gyerekek rá is voltak izgulva nagyon a szánkózásra, így a szombat délután is, és a vasárnap délután is a szentesi Tisza parton talált minket.
A gyerekek először nézegettek ki a fejükből, hogy ez meg mi???? A visegrádi hegy, ahová szoktunk járni az ennél sokkal nagyobb!!! Na persze, de az nem is az Alföldön van :-)

Aztán végül nem is volt olyan rossz a csúszás, mert jóóóó meredek volt a gát, és jóóó csúszós. Kicsit fagyos is. Szóval végül nagyon élvezték. Leszámítva amikor összevesztek, hogy ki csúszik legközelebb és kivel, és hányszor, meg úgy egyáltalán... illetve lehet, hogy ők azt is élvezték, de én kevésbé.

Havas Tisza

Azt mondják, most már jön a tavasz. Nem is bánjuk már. Pláne, hogy most megint mindenki köhög, ki jobban, ki kevésbé, Marci már kijött belőle, Máté már kijövőben, Milán szerintem bemenőben, én olyan is-is állapotban vagyok. Szóval várlak tavasz, várlak napsütés, gyere hamar!