Strandolások

Bár a második hetünk vége felé már nem volt annyira jó az idő, 2 napon kifejezetten rossz is volt, de szerencsére az első héten igazi nyárias meleget kaptunk. Igyekeztünk is kihasználni ezt strandolásilag, és minden nap lementünk a strandra. Többnyire délután, mert mire kikecmeregtünk az ágyból,  mire megreggeliztünk, mire összeszedtük magunkat, addigra délelőttre már nem nagyon volt értelme levonulni a vízhez. Szerencsére nem kellett messze menni, 100-150 méternyit csupán, de azt rendszerint úgy tettük meg mint a vándorcigányok, mindenkinek a kezében-vállán-fején volt valami. Szóval a délelőttöket inkább másképp töltöttük el, de volt olyan nap azért, amikor délelőtt meg délután is strandoltunk, de nekem az már elég sok volt. Nem vagyok egy nagy strandoló, bevallom.   Ráadásul eléggé fárasztó is volt 3 gyerekkel strandolni, még így is, hogy a Nagyok már egész jól elvannak a vízben, ha akarnak, bár többnyire inkább be akartak úszni a bójáig. Mint mindig, sajnos, most is Marci volt a hibafaktor, mert ő meg annyira menne mindig a többiekkel, annyira ő is azt akarja csinálni mint a Nagyok, hogy olykor volt is ebből egy kis nyafogás, ha neki partközelben kellett maradnia. 

A víz nem volt mondjuk hideg, meleg sem, igaz, hétvégére egészen langyos is lett. Marci pedig nagyon bátran ment befelé a vízbe, ha nem is első nap, de  a másodikon már nyakig belemerészkedett, és nagyon élvezte. Mint ahogy a sárban dagonyázást is, bár ez az idén valahogy nem volt annyira domináns, mint mondjuk tavaly.Az idei sláger a csúszda volt. Az az egész pontosan 2 méter hosszú kanyarmentes szimpla, egyszerű játszótéri csúszda, ami egy 70 centis kis lábáztatóban landolt, nem messze a Balatontól. Ezen a fiúk túlzás nélkül legalább 500-szor csúsztak le abban a fél órában, amikor már a Balaton sekélyes része árnyékos volt, de erre a kis medencére még sütött a nap, zárás előtt. Komolyan elképesztően vicces volt, hogy mennyire nem tudják megunni, és hogy milyen kevés is elég az ő boldogságukhoz. 

Marci pedig a medence széléről ugrált be a vízbe, és ez volt talán a legeslegeslegviccesebb és legemlékezetesebb momentuma az egész nyaralásnak, mert Marci nemhogy csak ugrott, hanem az ugrás mellé mellékelt még egy kisebbfajta produkciót is, grimaszokkal, hangeffektekkel és pantomimes mutatványokkal tarkítva az előadást.

Jó volt, annyit nevettünk, hogy csak na. Marci ugrásán is, meg azon is, hogy Milán a nap végeztével mindig módszeresen elvonult az öltözőbe átöltözni. Tette ezt úgy, hogy a fürdőgatyáját már a törölközőn lekapta magáról, felnyalábolta a száraz ruháját, és pucéron bemasírozott az öltözőbe öltözni. :) Annyira vicces volt!

Magunkkal vittünk egy csipetnyi Görögországot is (törölközők formájában).

Segítség!!! A cirkuszból elszabadultak a bohócok!!!!

A főbohóc