2011. december 5., hétfő

Karácsonyi vásárban

Szeretem a karácsonyi vásárokat. Szerintem hangulatosak. Szeretem a forralt bor és a mézeskalács illatának sajátos keveredését, a kézműves bazárokat. még ha nem is veszek semmit, akkor is jó mindegyik körbenézni.
Mivel mi híresen nagy ünneplők vagyunk, így Feri a nevenapját a szombat ellenére a munkahelyén töltötte, mi pedig hármasban nekivágtunk a városnak és meg sem álltunk a Vörösmaty téri karácsonyi vásárig. (Máté olvasatában VörösMarci tér, mert annak van értelme, hiszen az oviban is van egy Marci)
Máté nagyon lelkes volt, nemigen tudta pontosan mi is az a karácsonyi vásár, de ha villamossal és földalattival kell menni, az már rossz hely nem lehet, pláne hogy még egy kürtősklácsot is beígértem neki. Az utazással most sem volt semmi gond, Máté nagyon élvezi a tömegközlekedést, és most már Milán is, szépen jönnek, csinálják amit kell és ügyesen betartják a szabályokat, fogják a kezemet vagy a babakocsit, és ha nem tudom fogni Máté kezét akkor sem megy el mellőlem, nem rohandál el, nem lép le a járdáról, és a villamosról/buszról is úgy száll le ahogy mondom. Tényleg csak dícsérni tudom. Soha (kopp-kopp-kopp) nem volt még semmi probléma ezen a téren.
Mikor kiszálltunk a metróból és rögtön a vásár közepébe toppantunk Máté teljesen felvillanyozódott. Olyan kis lelkes volt, és bár még szinte csak akkor nyitottak a bódék, a fények, az illatok őt is elvarázsolták. Szerencsére ekkor még nem voltak sokan, kényelmesen lehetett sétálgatni, nézelődni.

Máté persze rögtön a beígért kürtőskalácsát kérte, de az még nem volt kész, így mondtam neki, hogy járjunk körbe, és nézzen  meg mindent jó alaposan, és 1 valamit választhat magának.
Olyan aranyos volt, ahogy nézelődött, először egy hatalmas plüsspingvin tetszett neki, de belátta, hogy azt nehezen tudnánk hazavinni, és mellesleg nem is lett volna nálam annyi pénz, amennyibe került volna. Aztán egy lemezárusnál meglátott egy Kisvakond és a hóember dvd-t, akkor azt kérte, de mondtam hogy az ne vegyük meg, mert megvan itthon, akkor átváltott egy Csiribirire, de az is megvan. És akkor egyszer csak felcsillant a szeme:
- Anya, nézd!!!! Kis süticsináló!!!!! (sodrófa) Ezt kérem!
- Biztos? Nem fogsz mást kérni? Ne nézelődjünk még egy kicsit?
- Nem, nem!!!! Egy ilyet kérek!
Így hát sodrófát kapott. És persze rögtön kettőt vett el, mert Milánnak is kell egy. Imádom, hogy még ilyenkor is az jut eszébe hogy Milánnak is vegyünk, nem az, hogy csak neki:))) Milán mondjuk jobban szimpatizált egy seprűnyélre szerelt lófejjel, amivel lábközécsapva lehet vágtatni, de ilyen ütőszerszámot úgysem vettem volna. Szerencsére Milán hamar elfelejtette a lovacskát, nem volt gond egy szál se.
Aztán persze vettünk kürtőskalácsot is, és persze felmásztak az oroszlánok mellé is, ami nem maradhat el, Máté elénekelt egy saját költésű Mikulás dalt, Milán nem is akart lejönni onnan, nekem hátat fordítva látványosan duzzogott, de azért ki-ki lesett, hogy van-e közönsége. Volt neki.
Aztán a színpad előtt a rendőr fúvószenekar lépett fel, amit elejétől a végéig meg kellett hallgatnunk, mert a fiúkat teljesen lenyűgözte. Milán tátott szájjal hallgatta-nézte, ami nagy szó, mert még a kezében szorongatott kalácsról is elfeledkezett. Máté pedig a felénél táncra perdült, és ekkor minden kamera ránk szegeződött, kattogtak a vakuk. Utoljára talán az esküvőmön éreztem  magam ennyire a figyelem középpontjában.

Amikor a zene végetért, hazaindultunk. A Mexikói útnál a fiúk felcsíptek egy idős nénit, és akivel együtt mentünk a trolimegállóba. A néni adott nekik egy-egy cukorkát. Erre Máté jó hangosan megjegyezte: - Ettől elrohad a fogunk!!!!!
Szerencsére a néni nem hallotta, Mátét pedig megnyugtattam, hogy ha hazaérünk rögtön fogat mosunk, és akkor nem lesz semmi baj.
A néni pedig agyondícsérte a fiúkat, hogy milyen aranyosak, milyen mosolygósak, milyen ügyesen jönnek, satöbbi, satöbbi....
Hazaérve mind a ketten egy perc alatt kidőltek, és hatalmasat aludtak. Jól éreztük magunkat! Szeretek Velük lenni, amikor ilyen jól kezelhetőek, amikor ilyen lelkesek. Ilyenkor annak ellenére hogy figyelni kell rájuk, és hogy folyton szóval tartanak, főleg Máté mert neki mindig van kérdése, ilyenkor kicsit én is kikapcsolódom.
(És benne voltunk a tévében is egészen 2 másodperc erejéig az Atv híradójában, és egy fél másodpercre feltűntünk a tv2-n is, de ott már én magam is csak visszanézve láttam magunkat:))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése