Matyiszavak és Kisöcsilak

Matyi szókincse egyre csak bővül. Ez azért is örömteli, mert hosszú perceket el tudunk tölteni úgy, hogy én kérdezgetem, hogy mit hogy mond és ő mondja. Végre sikerült egy részletét ennek a játéknak videóra rögzíteni. Az elhangzott szavak csak töredékei a Matyi által ismerteknek és használtaknak, csak nem mindig jut eszembe, hogy mit is tud már. Meg vannak időszakosan gyakrabban használtak, illetve olyanok, amik kicsit feledésbe merülnek. És vannak a kedvenceim, amit olyan aranyosan mond, hogy legszívesebben egész nap csak azt mondatnám vele. Egyik ilyen örök kedvencem a paradicsom-pempi. A videó elején pedig egy kis újra sláger ugatás hallható. most megint rákapott az ugatásra, áll a tükör előtt, és ugatja a tükörképét, és tetszik neki, meg nekem is:) A hátizsákot pedig azért akasztotta a nyakába, mert már mehetnékje volt, de nem kell megijedni, nem fojtja meg magát vele, mert csak egy cserepelus volt még akkor csak benne.

Továbbá elkészült egy újabb pocakfotó, ezúttal a 23. heti. Az elmúlt napokban nagyot nőtt, legalábbis úgy érzem, magamon és a felvennivágyott ruháimon is, amik biza egyre szűkebbek, rosszabb esetben teljesen szorosak, azaz használhatatlanok. A Bentlakó is egyre aktívabb, gondolom szűkül a tér. A teherbírásom már régen nem a régi, egy-egy séta Matyival kettesben teljesen ki tud ütni,pedig tényleg minden bokorban megállunk autót, buszt, és bármilyen járgányt nézni, útpadkára leülni, kavicsot és botot gyűjteni, kerítést simogatni, egyebek, és mégis. Ha még játszóterezés is van, az már számomra maga a halál. De remélem hogy ez csak valami múló fáradtság a hirtelen megnőtt pocak miatt, mert hát hol van még a vége...