Újabb oltás

Újra eltelt egy hónap, és eljött az újabb oltás ideje, egy darabig most az utolsó. Máté eddig mindig hős volt, így cseppet sem aggódtam. Persze a doktornő most is késésben volt, de most szerencsére csak egy félórásban. Máté ezalatt szépen elbámészkodott, és rém büszke voltam, mert volt még ott 4 gyerek, és mindegyik idősebb volt nála, és azok nem nagyon bírtak magukkal, és a doktornőnél is sírtak. Máté pedig már megint hangtalanul tűrte hogy beleszúrják a tűt. Én láttam ugyan némi torzulást az arcán, hogy na ez most nagyon nem esett jól, de ennyi kell is. Egyébként 60 cm, mint a múltkor, hosszra most nem nőtt semmit, és 6300 g, ami csak 500g növekedést jelent a múlt hónaphoz képest, de nem mondta a doktornő, hogy ez rossz lenne, gondolom belekalkulálta, hogy kezdetben hízott mint a kölyökgólya.

Pörgős hétvége

A nyugodt hétköznapok után, nálunk mindig a hétvége az, amikor felpörögnek az események, ekkor vagyunk együtt, ekkor tudunk vásárolni menni, meg ide-oda. Nem volt ez másképp most sem. Szombaton szinte egész nap vásároltunk. A Corában kezdtünk. Útban oda eszembe jutott, hogy munkanap van, és mi lenne ha beugranánk a munkahelyemre egy puszira, ha már így alakult. Máté óta nem voltam még bent , és gondoltam, hogy biztos csak félüzemben működünk, így nem lesznek bent olyan sokan, és talán Máté is jobban fogja tolerálni a kívámcsi szemeket. Furcsa volt ott lenni megint, mintha vendégségbe mentem volna, (abban is voltam tul. képpen), kicst beszélgettünk, de tényleg csak 10 percet, nem akartam annyira húzni az időt. Máté mikor megérkeztünk békésen aludt, egész addig, míg 4 gyerekes főnököm jó érzékkel fel nem ébresztette. Utána már csak nézett csodálkozva, hogy hol van, nem értette a sok embert, és kicsit durcás is volt. Demajd megyünk máskor is, mert jó volt látni a többieket, de munkába még nem állnék, az nem igen hiányzik.

A Corát sikeresen letudtuk, kivételesen sikerült minden megvenni, még kávéfőzőt is vettünk, amilyet már régen szerettem volna, mert a régi hagyományos már annyira tropára van menve, minden kiálló része le van már törve, és mindenhol folyik belőle a fekete lé. Nem tudom, miért pont most jutott Feri eszébe, hogy vegyünk egy újat, elektromosat, de ha már felajánlotta nem tiltakoztam.

Aztán gyorsan hazajöttünk, elpakltam, megetettem Matyit, kicsit kifújtuk magunkat, és délután elmentünk az Árkádba. Most hogy Feri megy Milánóba végre sikerült rávenni, hogy vegyünk pár új holmit neki. Nem egyszerű rávenni a ruhavásárlásra, neki mindig jó az ami van, leginkább addig, míg le nem szakad róla. Nadrágot és inget akartunk első körben. Az ing nem probléma, nem kell próbálni. A nadrág már kicsit neccesebb, mert nem tudja milyet szeretne, majd amikor megtetszik neki valamelyik, akkor jön a próbálgatás. Nem könnyő neki vásárolni, mert hosszú vékony, lába van, vékony dereka, és ezek a divatnadrágok nem igazán rá vannak szabva. De végül sikerült venni két gyönyörűt is a Zara-ban. Inget is vettünk 4 et, amiből az egyiket vissza kellett vinni másnap, mert véletlenül nagyobbat hoztunk el. De így legalább vasárnap rám is el tudtunk tölteni egy kis időt, és kaptam egy gyönyörűséges, kényelmes cipőt. Vasárnap itt volt nálunk Vica, végre-végre, és 3-an voltunk vásárolni, és így kicsit jobb is volt, mert mindig volt egy ember aki tologathatta Matyit, mert hát neki csak úgy élet az élet, ha mozgásban van. Egyébként döbbenet, hogy egy hónappal ezelőtt még csak csizmát lehetett venni, most már már csak papucsot, én meg zárt cipőt akartam, de úgy látszik ez manapság már egyáltalán nem cikk. Matyi is kapott 3 nadrágot, meg egy kalapot, nagyon gyagyásat.

Végeredményben jól zártuk a hétvégét, mindenki kapott valamit, igaz jó sok pénzt el is költöttünk, de úgy voltunk vele, hogy olyan nehezen indulunk el Mátéval ilyen bevásárlóközpontokba, hogy ha már egyszer elszántuk magunkat, akkor ne kelljen már még egyszer menni. De alapvetően jól viselte, bent az üzletekben nem szeretett lenni, de kint a folyosőn békésen nézelődött. A végére kicsit elveszítette a türelmét, de nem panaszkodhatom.

Kicsit bánom, hogy kimaradt a sétálgatás a hétvégéből, de remélem hogy most jön ez a 4 napos hétvége, és ugyanilyen szép idő lesz, és majd akkor .

Internet nélkül

Kisebb rémület lett úrrá rajtam, amikor reggel bekapcsolván a gépet nem akart bejönni az internet. Újraindítottam, semmi. Megnéztem a csatlakozásokat, semmi. A reggeli internetezés a napi program része. Nemcsak nekem, Máténak is. Egyszerűen már így vagyunk beállva. Nem mondom, hogy nem volt rémísztő a tudat, hogy meg vagyok fosztva ettől a 21. századi csodától, ami nélkül már nem élet az élet, ami a kapcsolattartásom egyik alappillére lett. De azért nem estem annyira nagy pánikba, arra gondoltam, csak lesz valahogy, hiszpár évvel ezelőtt is éltünk valahogy, amikor még nem volt a lakásunkban ez a csoda. gondoltam játszunk akkor Mátéval egy extrát, de nem értette mi van, miért akarok én beavatkozni az ő egyszemélyes reggeli randalírozásába. Így csak néztem őt a távolból, ahogy megküzd a nyullal, a csigával, a tehénnal, majd megint a nyullal, és ennyi küzdelem után újra igényt tart rám. Illetve csak a szolgáltatásaimra. Majd főztünk egy levest, Máté aludt egyet, és lám, újra van internet.

Virágok

Séta közben, játék közben

Sétálni készülünk:

És így alszik séta közben:) Ott van, a sapka és a gyagyás kutya mögött. Az orra még éppen kilátszik:)

És így játszik:

"Addig jó míg szundikál"

Máté tegnap/ma este megint aludt egy nagyot, úgy látszik, hetente egyszer neki is szüksége van a pihenésre. Este 9-től hajnali fél 5 ig aludt, evett, és aludt még egy kicsit fél 8ig. Most megint alszik. Ilyenkor én már nem tudok aludni, ez az az idő, amikor el tudok végezni ezt-azt ami Máté éber állapotában is megy már, csak akkor kicsit lassabban haladok. De ma nincs semmi dolgom, mert tegnap vasaltam, és ebédem is van még mára. Ilyenkor a hirtelen jött szabadidőt nem ám önző módon magamra fordítom, hanem képes vagyok hosszú perceket Matyi ágya mellett ácsorogva tölteni, lélegzetemet is visszafojtva, nehogy felébredjen, és csak nézni őt, csodálni, gyönyörködni. Még mindig felfoghatatlan, hogy pedig már 4 hónapja történt, hogy itt van velünk, hogy feje tetejére fordította az életünket, hogy bearanyozza a mindennapjainkat. És még mindig rácsodálkozom, hogy hogy lehet ennyire szép és aranyos, ennyire védtelen. A kiságy mellett állva mindig túlcsordul a szívemben a szeretet, mielőtt még őrült szipákolásba kezdenék nesztelenül kiosonok, és mosollyal az arcomon elkezdem összeszedni a lakás minden pontján megtalálható manójátékokat, és mindenféle manótartozékokat.

Bababörzén

Az őszi börze után nagy lelkesedéssel indultunk neki szombat reggel az újabb börzésésnek. Ősszel nagyon-nagyon sok mindent sikerült, nagyon-nagyon jó áron megvenni, egy-két igen értékes darabot is, mint pl. a nyuszis nadrág, amit azóta már kinőtt Máté, de még a tavaszi kollekciójában is vannak olyanok, amiket ott szereztünk anno be. Szóval,most a nyári, kora őszi időszakot lőttem be célul, és azt kell mondjam csalódnom kellett. Lehet, hogy az volt a baj, hogy egész más volt most gyerekkel ott lenni, és fél szemmel, mindig őt figyelni, hogy hogy van, hogy viseli, míg ősszel még csak pocakkal minden sokkal egyszerűbb volt, és csak a vásárlásra, keresgélésre kellett figyelni, nem kellett sietni, nem vonta el semmi a figyelmet arról amiért valójában odamentünk. Szóval fél siker volt csak a vásárlás, mert vettünk ugyan pár dolgot, de közel sem olan sokat, mint gondoltam, és szerettem volna. Lehert, hogy az is volt most már a baj, hogy most már sokkal felvilágosultabb vagyok az árakat illetően, hogy mit mennyiért lehet üzletben megkapni, plusz szinte mindenhová van kedvezményre jogosító kártyánk. Kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy az árak kicsit itt is elszaladtak, vagy legalábbis azon a szinten voltak, mint az angol boltban. Akkor meg akár ott is megvehetném ugyanezeket a homikat, és még jobban is járok, mert nincs parkolási díj, sem belépő. Szóval összességében úgy jártunk, mint a mesében, vettünk is valamit, meg nem is. De azt hiszem a következőt már kihagyjuk.

Jótanácsok

Itt volt a védőnő, és majdnem másfél órát beszélgettünk. Ilyenre még nem volt példa, de úgy látszik, ahogy Matyi nő, úgy nő a megoldandó problémák száma. Sok témát érintettünkpl. hogy mostanában nem akar forgolódni, viszont nagyon akar ülni, meg mászni. Azt mondta nem kell aggódni, ha aktív, és nem csak fekszik, mint egy darab fa, akkor nincs vele semmi gond, hadd csinálja azt amihez kedve van (megjegyzem nem is lehetne ez másként, mert igazi öntörvényű nyilassal van dolgunk) És amit szeretne, abban kell támogatni. Na azt hittem, ilyen mondatokat majd csak valmikor a pályaválasztás környékén fogok hallani, de úgy látszik, már ilyenkor is. Aztán a hőemelkedésről azt mondta, nincs semmi gond, ha más egyéb tünetet nem tapasztalok, tüsszögés, köhögés, akkor valószínű tényleg csak a foga miatt van, és ha egyébként jókedvű, akkor minden rendben, ne is adjak továbbra se neki gyógyszert, csak ha igazi láza van, de akkor meg úgyis hívni kell a doktornőt is. Aztán miután a fiatalember már 4 hónapos szóba került az esetleges hozzátáplálás elkezdése egyelőre csak lájtosan 1-1 kanállal két evés között, és persze ha én ragaszkodom ahhoz, hogy fél éves koráig csak és kizárólag anyatej, akkor persze az is lehet. De azt hiszem belevágok majd ebbe az almeleves projektbe, mert bár én is szoptatáspárti vagyok, és kapjon csak anyatejet, amíg lehet, de nekem azért sokszor teher a szoptatás. Főleg, hogy Matyi elég cicfüggő lett, nem tudom, ez miért van, hogy én szúrtam-e el valamit, vagy egyszerően csak így alakult, de sokszor még nyugizásra is a cicit használja, ill. szeretné használni. Sokszor, sokhelyen olvastam, hogy egy-egy szopi 30-40-50 percekig is eltart, Máté szerencsére 10-15 perc alatt benyalja ami neki kell, de azt hiszem bele is őrülnék, ha 50 percig kéne szoptatnom. Szóval adhatok neki két evés között egy-egy kanál almalevet, majd később a reszelt almából is, ha ízlik neki. Mehetne még az őszibarack is, de hát az most még nincsen. Hát kíváncsi leszek, a teázás most már jól megy, de lehet, ez csak a sárga kanálnak köszönhető, de majd ezt vetem be a többi kajánál is.

Aztán szó volt az éjszakai evésről, amiről Manófőnök még mindig nem akar lemondani, ami nem is lenne akkora nagy baj, hogyha emiatt hajnali 4kor már nem dolgozna a pocakja, és ezzel nem keserítené meg mindenki életét. Pedig próbálom teával pótolni neki az esti tejecskét, de nem kell neki, nem érti miért akarom teával itatni, mikor ott a finom nedű. Úgyhogy újabb ötlet, hogy keljen fel kedves apuka, és ő próbálja meg teával kibékíteni a haragot, hátha tőle jobban elfogadja. Megosztottam ezt az ötletet az érintettel is azon nyomban mihelyist elment a védőnő, nem lelkesedett annyira, de azt mondta meglátjuk mit tehetünk.

Most már biztos, hogy Feri május 12-16ig Milánóban lesz. Remélem anyu fel tud addig jönni, mert nem nagyon szeretnék egyedül lenni még Manóval. Vagy esetlegmi megyünk le. De az kicsit macerásabb lenne. Majd kiderül. Persze 12-én pünkösd van, ami itt ugye munkaszöneti nap, de Ol. országban nem, szóval még a háromnapos szünetünkbe is jól bekavartak, de ez már másodlagos kérdés.

Virágoskert

Vica, ezeket neked küldöm, bár nem olyan szépen sikererült képek, mint a tieid, de igyekszem. Szerintem mire jössz, addigra pont elvirágoznak majd a tulipánok, sajnos, pedig van egy-két értékes darab, na de majd lesz más. Már várunk:)

Még mindig az alvásról

Gyermektelenül is tudtam már hallomásból hogy az éjszakák nem könnyő falatok. De azt gondoltam, hogy azért biztos van némi kis túlzás is a folyamatos virrasztás, nem alszik a gyerek, nyőgös, jön a foga... stb... történetekben, csak hogy még jobban sajnáljuk szegény kismamát. Biztos emiatt a hajdani hitetlenségem miatt kaptam most leckéül azt amin mostanában kersztülmegyünk, és sosem gondoltam hogy az átaludt, ill át nem aludt éjszakák ennyire kimeríthetetlen témát szolgáltatnak. (Kicsit olyan ez, mint a -ki milyen pelust hazsnál, és miért- téma, másik "kedvenc") Szóval volt az az 1 jó éjszakánk. Az emléke szívemben örökké él. Aztán az elmúlt napok valahogy úgy zajlanak, hogy este lefekvés, a szokkott időben, fél 10 körül. Aztán ébredés valmikor fél 12-és 1 között, és nem visszaalvás olyan 2 óra hozsszán keresztül. Aztán alszunk pár órát, szeencsére, mert aztán hajnalban olyan 4, fél 5 körül félóránként, 3/4 óránként ébredünk, és így megy ez reggel 7ig, amikor végképp feladom, és nem küzdök tovább az alvással. Az a baj, és nem tudom, hogy hogy lehetne ezt kiküszöbölni, hgoy hajnaltájban elkezd dolgozni az én Kismanóm pocakja. Csak ő még anniyra fáradt, hogy nem tud megküzdeni a pukimanókkal, és ezért szenved, és sír. És nem tud aludni. Pedig látszik rajta, hogy eszében sem lenne felébredni, mert amikor a karomba veszem, édesdeden odabújik a mellkasomhoz, és durmol tovább, nem kér enni, nem kér cicit, csak odabújást, és alvást. Ez neki remek, mert legalább ő tud így aludni, de én nem nagyon. Egy darabig fekszünk így az ágyon, próbálom kitámasztani magam mindenfelől párnákkal, hátha kényelmesebb lesz, de hosszú távon nem tudok jól berendezkedni, és vussza kell tennem őt az ágyába, ahol fél órát még szundikál, azátn megint kezdődik minden előlről. Holnap jön a védőnő, d nem bízom benne, hogy érdemi tanácsot tud majd adni, hogy hogy lehetne ezt a szerencsétlen bioritmust kitolni.

Egyébként minden jó és szép, Máté azért napközben valamennyire pótolja a kimaradt alvást. ÉS most hogy ilyen szép tavasz van, egyre több időt töltünk a szabadban, sétával, vagy egyszerően csak kint játszunk a teraszon. Ezért is kerülök ritkábban a gép elé.

Fog ügyben egyelőre stagnált a helyzet. Mostanában nem nyüszög miatta olyan gyakran, de mindent megrágcsál. Vettünk egy zselés, hűtőbetevős rágót neki, de egyelőre nem érti miért akarom mindenáron, hogy azt rágja. Remélem ha majd megint fájlalja az ínyét, akkor majd rájön, hogy ez jó neki.

A legviccesebb amit mostanában csinál, az az, amit Feri Seherezádézásnak hív, hogy mindent a fejére húz, a törölközőt, a pelusokat, a ruháját, a takarót, de úgy hogy néha kikandikál mögüle. Ilyenkor kukucs-játékot szoktunk játszani. Nagyon tetszik neki. És nekünk is.

 

Itt épp Apa takarójával:

 

4 hónaposan

1 évvel ezelőtt

Tegnap volt egy éve, hogy megtudtuk, hogy lesz egy Matyikánk. Persze akkor még nem tudtuk, hogyhogy valóban Matyika lesz-e, vagy esetleg kislány. Igazából csak 13-án akartam tesztelni, mert tavaly az péntek volt, és azt gondoltam ez remek alkalom arra, hogy kiderüljön az igazság. De nem bírtam tovább várni, megcsináltam már 12-én. Azért is, mert 13-ára egy csajos buli volt kilátásba, pontosan már nem emlékszem hol, de valami szórakozóhelyen, füsttel és alkoholgőzzel, és nem akartam már rögtön az elején egy ilyen trumának kitenni szegényt. És igen..., pozitív lett, és nem is tudom elmondani mit éreztem. Örömöt, bizonytalanságot, aggodalmat, izgalmat, kíváncsiságot, félelmet, és még egy csomó-csomó érzést így egyben. Furcsa erre visszagondolni, azóta olyan sokminden megváltozott, leginkább Matyi miatt, és annyira jó hogy itt van velünk, még akkor is ha sokszor nehéz vele, de azért most már nem cserélném el egy nyúlra:)

7 óra

Pontosan ennyi volt, amit tegnap éjjel Máté végigaludt. Este 10kor evett utoljára, és az előző napokból kiindulva számítottam egy röpke másfél órás alvásra. Egyszercsak felriadtam, nem tudom mire, és miért, de az a gondolat volt a fejemben, hogy ráfeküdtem a gyerekre. Persze az ágyában aludt békésen. Ekkor olyan 3 óra körül volt. Nem értettem mi van, és már elkezdtem magamban kételkedni, hogy már biztos az agyamra ment az elmúlt pár nap, és már nem is emlékszem, hogy felébredt a gyerek. Arra számítva, hogy hamarosan "újabb" ébredés lesz nem nagyon mertem visszaaludni, csak füleltem, hgoy mi történik a kiságy tájékán. Nem történt semmi. Békés szuszmákolást hallottam. Aztán eszembe jutottak mindenféle dolgok, hogy biztos beteg, biztos lázas, nem húzta-e a fejére a takarót, minden ami összefügghet azzal, hogy miért nem ébred már fel. Aztán szerintem aludhattam valmit, mert 5 körül félálomban hallottam némi nyekergést az ágyból, ami egyre erősödött. Szegénykémnek eddigre már olyan üres volt a pocakja, hogy csak habzsolt, és habzsolt, majd hogy kipihenje az evést aludtunk negyed 9ig. Kíváncsi vagyok, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt-e, vagy valami elkezdődött. De az is lehet, hogy csak azért aludt ennyit, mert már ő is elfáradt amiért nem aludt rendesen az elmúlt napokban.

Mindenesetre nekem is jót tett az alvás, és energiával telve keltem reggel. gondoltam ezt a hirtelen jött energiabombát hasznosítanom kellne valamire, így amíg Máté aludt gyorsan kitakarítottam a fürdőszobát, amit nagyon utálok csinálni. Mikor végeztem Manó még mindig aludt, így gondoltam mi szabhatna gátat annak, hogy kitakarítsam a konyhát is? Itt nem volt olyan nehéz dolgom, mert ezt azért sűrűn csinálom, valamiért a konyhára háklis vagyok. A fürdőre is, de ott napi szinten csak ímmel-ámmal működök, nem csinálok mindig vegyszeres tisztítást. Mire végeztem fel is ébredt Manó, én pedig integettem a távolodó energiámnak, és most ugyanolyan fáradt vagyok, mint voltam. De azért sétáltunk 2 órát, amire igen büszke vagyok, mert itt a környező utcákon két órát lerónni nem semmi, úgy hogy a zajosabb-büdösebb utakat elkerüljük. Manófőnök meg még kint szunyál a teraszon.

Ébredések

Fő a változatosság elve alapján Matyi minden hétre tartogat valami újat. Az e heti sláger a nem alvás. (Meglepően jól viselem, és Matyi is) Napközben tul.képpen tudjuk tartani a menetrendet, délelőtt, délben, és délután alszik, ebből a délelőtti csak egy röpke fél órás, a déli szaggatottan 2, közben séta, és teraszon napozás és délután még 1 óra. Este is elalszik 9-fél 10 magasságában, viszont itt kezdődik a tortúra, óránként ébredés, panaszos felsírással, kiveszem, nyugtatom, nem használ, vigaszcici, ez hat, elalszik. De egy óra múlva ismét ugyanez. Tegnap éjjel csupán 5ször keltem fel hozzá. De ma már csütörtök van, és mindjárt vége a hétnek. Remélem a jövő hét változást hoz majd.

Hőemelkedés

Tudom, hogy nem nő fel úgy ember, hogy sose legyen beteg. Gondolom Matyi is át fog esni a szokásos gyermekbetegségeken. Mikor hazahoztuk, akkor még nem foglalkoztam ezzel, az első alkalom, amikor eszembe jutott, hogy -Úristen,mit fogok csinálni, ha beteg lesz-, az akkor volt, amikor az első oltását kapta. Aztán amikor a másodikat. Mindkettőt gond nélkül átvészeltük. Azért írom többesszámban, mert szerintme engem jobban megvisel az aggodalom, mint Matyit maga az esemény. De most eljött a pillanat, amikor szegénykém egy nagy ellenféllel áll szemben, és én megint nem tudok mit tenni, csak a háttérből támogatni, segíteni neki a küzdelemben. A nagy ellenfél a fogacska. Már egy ideje elindult ez a fogzási folyamat, ami a kezek szájba gyömöszölésével kezdődött, majd folyamatos nyálcsorgatással folytatódott. Most elérkeztünk egy őjabb lépcsőfokhoz, a hőemelkedéshez. Két napja tart, de csak este van, és tul képpen nem olyan vészes, még, egyelőre csak épp hogy 37 fokokat mérek (persze a fél fok levonása után kapok ennyit), úgyhogy a kúpot egyelőre még nem használjuk. Tegnapelőtt este olyan kis pirospozsgás volt a pofija, de meleg nem volt semmije, de gondoltam baj nem lehet belőle, ha mérünk egy hőmérsékletet, és 37.3 volt. Aztán tegnap egész nap mértem peluscserénél, de semmi, csak este lett megint 37.1. Anyu mondta, hogy kössek egy kis nedves kendőt a kezére. Kötöttem. Hogy mennyi haszna volt, nem tudom, de legalább nem ment feljebb, és bennem is az a tudat volt, hogy legalább tettem valamit. Aztán most reggel megint semmi. Ma megpróbálok telefonos tanácsot kérni, mert enniy miatt, azért nem húzognám be a rendelőbe, de a doktornőt meg olyan nehéz telefonon elérni. Lehet, hogy a védőnőt fogom felhívni, ő nem annyira elfoglalt, és kedvesebb is. De egyébként Matyin nem vettem észre semmi más tünetet, jókevő, nem levert, mosolygós, szóval nem nagyon érzi ezt a kis hőm. emelkedést. Remélem nem lesz komolyabb baj. Már előre rettegek, mi lesz, ha egyszer tényleg beteg lesz. De úgy igazán. Azt hiszem az lesz az igazi próbatétel.

Képekben

Álomnap folytatódik (és egy kis bosszankodás)

Remélem nem csak 3 napig tart a csoda, aminek most részesei vagyunk.Máté olyan mint rég, amire már alig-alig emlékeztem, mert az utóbbi hetek csak nyűgösködéssel teltek. De most megint annyira vidám, kommunikatív, játékos, hogy csupa öröm vele az élet. Délelőtt együtt főztük az ebédet, míg Feri kertészkedett, közben Matyi aludt egyet a teraszon. Mondjuk ehhez nagy segítség volt a szomszéd bácsi, aki épp akkor indította el a fűnyíróját, amikor kimentünk. Nem tudom miért, meg hogy más gyerekeknél is így van-e, de Matyit álomba ringatják ezek a monoton zajok, a múlt heti légkalápocsolás alatt is jókat aludt. Aztán ebéd után elmentünk sétálni. Megnéztük a közeli uszodát, ahová lehet elmegyünk majd babaúszásra, de még nem bizots, mindenesetre felírtuk a telefonszámot. Hazafelé beugrottunk még cukrászdába is. Szóval igazi családi vasárnapunk volt. Még, még az ilyen napokból, szeretem.

Holnap is hármasban leszünk, mert köcsög bkv sztrájkol. Hú de felhúztam magam miatta, pedig szerencsére engem most nem érint, de Ferit igen. És eléggé bosszant, hogy mindig mindenki sztrájkol, semmibe véve azt a 2 millió embert, aki ki van szolgáltatva nekik. Nekünk szerencsénk van, mert a Feri munkahelye, és a munkája lehetővé teszi, hogy itthonról dolgozzon. De ha már nekem is menni kéne, az gázosabb lenne. Akkor a hülye sztrájkokra szépen elfogyna az egész éves szabadságom. Ja persze, mehetnénk autóval a dugóban a városon át. Csak az a baj, hogy autónk még nem megy a bkv bérletünkkel, ami több mint 8000 ft egy hónapra. Nem kis pénz. Még nekünk sem, és vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben élő családok, ne adj isten több gyerekkel. Na de nem hergelem magam.

Álomnap, álomgyerek

Máté pénteki produkciója után mindenre fel voltam készülve a köv. napot illetően. Kellemes meglepetés ért. Mindig is azona a véleményen voltam, hogy attól mert Máté még kicsi, és nem tud beszélni, még nem hülye. Ez  beigazolódott. Szerintem rájött, hogy péntek este enyhén szólva is túlfeszítette a húrt, és ha így folytatja igencsak kiesik a pixisből, és egyébként is a tejadó gazdájával jobb jóban lenni. A tegnapot egyfajta bocsánatkérésnek veszem a részéről. És bocsánatkésrés elfogadva.

Olyon volt mint egy kis tündér. Már reggel mosolytengereket dobált felém. Délelőtt szépen elaludt a teraszon, de nem ám ölben, hanem beletettem a babakocsijába, kicsit tologattam, és már aludt is. Aztán séta közben is először aranyosan nézelődött, aztán édesdeden aludt. Komolyan, mintha kicserélték volna. Du. itt volt egy barátnőm, Matyi elvarázsolta. Azértvolt még bennem egy kis aggodalom, mi lesz az este, de nem volt semmi. Fürdés. alvás. Na ez mondjuk ölben, de legalább elaludt. (Van egy kedvenc pillanatom az esti altatássnál, amikor már félálomban van Manó, és akkor a kis kezével megmég ölel egyet rajtam. Nagyon aranyos. ) Éjszaka is jól aludt, nem ébredt csak 2kor, utána már csak fél 6 kor. Ha ezt reggelnek veszem, akkor csak egyszer ébredt az éjjel. És most rögtön vissza is aludt, és nagyon édes volt. Én 2kor úgy ébredtem, mintha már reggel lett volna, meglepődtem, hogy még csak 2 óra van. És Manó olyan aranyosan aludt, hogy kedvem lett volna reggelig csak nézni, nézni, gyönyörködni benne.

Nagyon bízom benne, hogy azt az ördögöt, aki amúlt héten megszállta a mi kismanónkat sikerült végleg elűzni a lakásból.

Tegnap esti horror

Tegnap este végképp elszakadt a cérna. Nem vagyok rá büszke, sőt..., de ez is megtörtént, ezért leírom. A történet hétfőn kezdődött, akkor kezdte el Máté, hogy csak nyűglődött egész nap, egész éjszaka. Ez volt egész héten, nem aludt, emiatt fáradt volt, én nem kevésbé. Nem tudom miért van ez így, de kezdetektől az van, hogy ölben alszik el Manó (tudom ezt én rontottam el, mert nem voltam elég következetes). Ezzel még nem is lenne semmi baj, szeretem az én álmos Manómat jól megölelni, ilyenkor összebújunk, ringatózunk ,belefúrom az orromat a pici hajába, és magamba szippantom az álmos manóillatot. Aztán ücsörgök még vele egy kicsit a fotelben, hogy stabilan aludjon, aztán megpróbálom az ágyába betenni. Na és ilyenkor kezdődik a tortúra. Mert amint "padlót" fog, kipattan a szeme. Ilyenkor újra ölbe, ringatózás, fotel, újabb próbálkozás. Ezt a műsort órákig képes csinálni. Tegnap is ez volt, csak velőtrázó hisztis visítással fűszerezve, amit semmiképp nem akart abbahagyni, még ölben sem, se nálam se az apjánál, se sehogy. Én már mondtam, hogy vigyük el orvoshoz, hogy adjon neki valami nyugtatót, de jó nagy adaggal, hogy három napig csak aludjon. Mindennel próbálkoztunk, nem tetszett neki, de látszott rajta, hogy ez most olyan igazi hiszti. Na és ekkor nem bírtam tovább, tehetetlennek éreztem magam, felöltöztem , és elmentem otthonról. Este 10 volt. Ekkor már 3/4 órája üvöltött. Elsétáltam az utca végéig, meg vissza, kb. negyed óra volt összesen. Hazaérve még mindig ugyanaz fogadott, mint amikor elmentem, csak én voltam egy kicsit nyugodtabb, jót tett a friss levegő. Átvettem Manót Apától, és kis ringatás után ernyedten borult a vállamra. úgy tűnik az egy órás üvöltés őt is megviselhette, mert úgy aludt mint egy darab fa, gond nélkül le tudtam tenni az ágyába, és aludt is 3/4 3 ig. Ekkor evett egy gyorsat, és visszazuhant az álmába, és 6kor kelt legközelebb, hasonló gyors falatozás után végül csak 8 kor keltünk. Kipihenten és újult erővel.

Ma reggel, ma délben

Fog vagy nem fog?

Egy újabb nehéz éjszaka után a mai nap eddig szinte zökkenőmentesen telt, leszámítva, hogy egyszer már megint ruhát kellett cserélni. Nem értem mi van, olyan sokáig nem történt ilyesmi, most meg már megint mindennapos. Lehet, hogy én vagyok figyelmetlenebb, és nem veszem észre, hogy a fiatalember éppen pisilés előtt áll, és én meg kiveszem alóla a pelust. Hát nem tudom. Remélem a hétvégénk nyugisabb lesz, mint amilyen a hetünk volt, és akkor rendeződik minden probléma.

Feri újra felvetette, hogy nem a foga miatt nyávog-e ez a gyerek egyfolytában. Hát a válaszom megint csak egy elkeseredett -nem tudom- volt, mert hát milyen anya az ilyen, aki nem tudja, hogy a foga fáj-e a gyerekének, vagy más baja van. A válasz: Ilyen mint én. Sajnálom, de nem tudom megállapítani. Én nézem az ínyét, de nem látok rajta semmi különöset, nincs duzzanat, kicsit fehérkés, ezt mondta a doktornő is a múltkor, de én nem találom még olyan vészesnek. Egyetlen jel, ami a fogára utalna az az, hogy gyűri a kezét a szájába, és hogy iszonyat hisztiket tud levágni. És van ez az ecsetelő. Erről sem tudom, hogy hogy akkor most megvegyem-e már, vagy ráér még, és hogy egyáltalán mikortól jó ezt használni. Biztos mondta a védőnő, de elfelejtettem, mert elfelejtettem felírni. Lehet, hogy megveszem, és a papírján már csak van valami jótanács. Kár, hogy nem lehet rögtön a második gyerekkel kezdeni a családalapítást, azt hiszem könnyebb dolgom lenne. mostanában azért elgondolkozom, hogy tényleg kettőt szeretnék-e. Egyre jobban csábít egy átaludt éjszaka.

3 rugi, 2 body

Ez a tegnapi nap mérlege. Pontosan ennyit használtunkel, mégpedig azért mert megint divat lett, az "akkor pisilek, amikor nincs rajtam pelus" ill. a " kifolyik a pelusból" játék. A legviccesebb az volt, amikor az egyik akció során sikerült a saját fejét lepisilnie. Eléggé meglepődött. Én meg csak nevettem, és újra átöltöztettem. Az a baj, hogy most váltotottunk pelusméretet. Az előző 3-6kg-os a végén már éppen hogy csak jó volt, de még bent tartott mindent. Most átváltottunk a köv. méretre, és úgy tűnik ez még nem olyan feszes, a kis fokhagymacikkek mellett van még egy kis rés, ahol kiszökhet a tartalom. Utoljára akkor volt ilyen prblémánk, amikor hazahoztuk a kórházból. Ma eddig 1 rugdalódzónál és 1 bodynál tartunk.

Mellesleg megint nem alszik, se éjjel se nappal. Úgy látszik ő jobban bírja az alvatlanságot mint én. Na de kire ütött ez a gyerek?

A rakott krumpli esete velem

Egy ideje már beállt Máté alvási ritmusa úgy, hogy minden nap alszik du. olyan fél 5-5 körül kb. egy óra hosszát. DE szigorúan csak ölben, összebújva, ha leteszem kipattan a szeme. Ez az időpont éppen egybeesik a kereskedelmi csatornákon futó főzőshowkkal, aminek így lelkes nézője vagyok. Ált. a sztárfőzőset szoktam nézni, az valahogy jobban érdekel. És már kétszer is rakott krumplit főztek benne, és olyan nagyon megkívántam, és a múlt hétvégén végre eszembe jutott, hogy vegyünk bele egy szál kolbászt, minden egyéb volt itthon. És én ebben a tudatban is voltam, mígnem tegnap este mikor felraktam volna a krumplit főni, rájöttem, hogy bizony a krupli elfogyott. Még korábban vettünk egy nagyobb mennyiséget, és így van ez mindig, amiből sok van, arra mindig úgy gondolok, hogy sok van, és egyszercsak váratlanul elfogy. Fél 6 volt, kicsit kétségbe is estem, hogy honnan szerzünk most krumplit, és mi lesz a vacsorámmal. Matyi épp aludt Ferivvel, mondta Feri próbáljam meg a sarki kisboltban. Így felkerekedtem és elindultam. Több mint három hónap után először egyedül, gyerek nélkül, sportosan lazán, a tavaszi napsütésben. gondoltam magamban egy nagyot, hogy ha már így alakult mi lenne ha elmerészkednék a 3 saroknyira lévő zöldségeshez, hátha 6-ig nyitva van. Így is tettem. Furcsa érzés volt az utcán egyedül sétálgatni, nem kellett babakocsit tolni, Matyit nyugtatgatni, és csöndben jegyzem meg, nagyon élveztem. A zöldséges szerencsére nyitva volt még, megszereztem a szajrét, és szép komótosan elindultam hazafelé. Bár a két zebra találkozásánál csábított az ellenkező irány, de aztán engedtem a gyomromnak és hazafelé vettem az utamat, hogy még időben elkészüljön a mű. A mű elkészült, finom lett, én pedig apró mosollyal arcomon tértem nyugovóra, és újra végiggondoltam azt a mámoros 10 percet, amikor nem volt a nyakamon felelősség, újra az a régi én voltam, aki már sose leszek igazán, de nem bánom, hisz van egy Matyikám:) De azért jó volt kicsit visszacsöppenni a "normális" világba, mégha csak 10 percre is.

Kontrollon és egyebek

Remélem a mai napnál azért lesz jobb is az idén. Kb. fél 1 körül indult a napom, amikoris először ébresztett Manófőnök. Ekkor még nem aggódtam, de aztán óránként nyafogást hallottam a kiságy felől és az éjszaka hátralévő része így zajlott:Felvettem, ringattam, puszilgattam, szeretgettem, visszaaludt, letettem, én is lefeküdtem, elaludtam, és kb. mire elaludtam megint felébredtem. (Minden második ébredésnél vigaszcici is volt) Negyed 6ig bírtam, addigra olyan fáradt voltam, hogy már nem bírtam Manót kivenni az ágyából, így ekkor jött el a pillanat, amikor ébresztettem kedves apukát, hogy akkor innentől vegye át egyszem gyermekünk pesztrálását, és hadd aludjak egy röpke órácskát, mielőtt végképp fel kell kelni, mivel ma ortopédiára kellett mennünk. Nagyjából sikerült aludnom, de nem igazán mélyen, mert közben persze hallottam, hogy nyekereg a fiatalember a nappaliban, és hiába tudom, hogy jó kezekben van, mégsem tudom kikapcsolni a fülemet. Aztán a reggel a szokott módon elkészültünk és indultunk, odaértünk, éppen időben, nem is kellett sokat várni. Doktornéni alaposan megvizsgálta Manót, kicsit féltem az ítélettól, mert az utóbbi 2 hétben nem nagyon hagyta Matyi, hogy csináljam a lábával az előírt tornát, mert mindig kirúgta magát belőle, nagyon erőltetni meg nem mertem, nehogy nagyobb kárt okozzak. Persze a doktornéninek sem hagyta, mire ő azért határozottabb volt mint én, nyilván, és csakazért is beleerőltette Mátét abba a nagyon nem szeretem pozícióba. Na itt aztán eltörött a mécses, de úgy rendesen, velőtrázóan, vígasztalhatatlanul. Szerencsére a lábát most már rendben találta. De megjegyezte, hogy nagyon hideg keze-lába ennek a ygereknek, és hogy ráadásul még pirosak is, nincs-e neki valami keringési zavara? Én mondtam, hogy amióta megszületett hideg mindene, többször rákérdeztem már a védőnőnél is meg a háziorvosnál is, hogy nem baj-e, de mindig azt mondták nem baj, piciknél gyakran előfordul, plusz ugye üvöltött a gyerek, tehát az egész teste vörös volt. Mindenesetre a frászt hozta rám, de majd legközelebb is rákérdezek megint mindenkinél. Aztán amikor kijöttünk és Manófőnök is megnyugodott, akkor mély álomba zuhant, így gondoltuk, ha már úgyis az ikea parkolóban állunk ugorjunk be, és vegyök meg azokat az ujjbábokat, amiket a múltkor kinéztem, de nem akartunk csak emiatt sorbaállni. Szerencsére most nem voltak sokan, így hamar végeztünk,és még egy hatalmas tálcát is vettünk , mert sajnos Manó mellett sok rossz szokást magunkra vettünk, egyik ezek közül a szobában evés.

Aztán mivel Máté még mindig szunyázott, és volt még egy jó 3/4 óra a következő evésig, gyorsan elfurikáztattam magamat a könyvtárig, ha már így alakult, essünk túl rajta, ha már végre sikerült kiolvasnom a kikölcsönzött Szabó Magdát. Amiről először azt hittem melléfogás volt, nem is a könyv miatt, hanem mert nehezen ment az olvasás, SzM jellegzetes stílusát kicsit nehezebben szoktam meg, de amikor ráéreztem, akkor már pörögtek a lapok a kezem között, és a végére annyira megtetszett, hgoy most kivettem egy másikat is tőle. És most bátran még egy olvasnivalót is bevállaltam, plusz két mondókás-verses könyvet is , mert ezekkel elég hadilábon állok.

Aztán hazajöttünk és kaja után Mátét elnyomta az álom, neki is hiányzik az a pár óra az éjszakából, mint nekem, csak az a baj, hogy ilyenkor én már nem tudok aludni. Csak reménykedem hogy ez csak egy egyedi eset volt.